Psalms 49

1A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. 2Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói, 3ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő! 4Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem. 5Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet. 6Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon 7A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek – 8testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat. 9Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre – 10hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet. 11Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat. 12Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket. 13De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak. 14Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla. 15Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. 16Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. 17Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége; 18mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége. 19Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal: 20odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot. 21Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Copyright information for HunIMIT